Volt egyszer egy fiú, János,
zenész volt ő, jazzgitáros.
Egy kis faluban éldegélt,
reggel a nap csak érte kélt.
Élete unalomban telt,
mígnem egy szép nap útra kelt.
Elindult világot látni,
felhőn ülni, hegyet mászni,
szökdécselni s néha kúszni,
hűs csermelyben nagyot úszni.
Ahogy sétál méla búval
megszólítják hangos “hú”-val.
“Nini az egy jazzgitárka,
ráadásul nem rossz márka,
van nekünk egy együttesünk,
csak gitáros kéne nekünk!”
Megörült hát ennek Jani,
látta dőlni fog a mani,
“ejnye, ügyes fickók ezek,
bizisten’ most rocksztár leszek!”
Talán össze is jött volna,
s nagy tanyáján tubákolna,
de nem így lett s hősünk baja
Pirike lett, Géza csaja.
Ahogy magát tette-vette,
majdnem Jani eszét vette.
Rakoncátlan szíve sajgott
s azt suttogta neki “hagyd ott”.
Döntött, rocksztár inkább nem lesz,
elég lesz pár kisebb lemez,
nem kell banda, jó a szóló,
csak kell majd egy menőbb póló.
Hátracsapta a gitárját
megdörzsölte sajgó máját,
éppen indult volna tova
kiáltást hall, s futnak oda.
“Várjon kedves uram kérem,
mindjárt felfedem erszényem,
itt a posta, egész heti,
borravalót készítheti.”
Ahogy szokás mostanába’,
kidob mindent egy kukába,
kivéve egy szép levelet
nem írtak rá semmi nevet.
Csak egy hely és dátum rajta
olyan titokzatos fajta.
“Ez már rejtély”, – szóla Jani
és elindul megoldani.
Odaér egy körtefához
egypár körtét meg is hámoz,
vár még két nap türelemmel,
mikor feltűnik egy ember.
Magas, karcsú, lépte félszeg,
sosem látott ilyen szépet.
Mármint Jani, mégis ki más!?
S szinte biztos, nem látomás.
Jani szóra nyitja száját
de csak bámulja a lánykát.
Hisz ő Panka, rég imádta,
vagy tíz éve nem is látta.
Janónál még mindig kóma,
a lány emelkedik szóra:
“Szia Jani, jó ha vágod,
követem a munkásságod!
Hallgass légyszi, maradj szótlan
e monológot gyakoroltam.
Te meg dalos jazzgitárod,
szíved olyan nagyra tárod!
Panka Panka, uncsi névnap,
hívhatnának Jánosnénak.
Én bizony szeretlek Jani,
ennyit akartam mondani!”
A padsorok dugig teltek,
még a héten egybekeltek.
Rocksztár nem lett mily nagy bánat,
megvettek egy cementgyárat.
Boldogságban élnek ketten,
cementporban, szeretetben.
2018. november 12 – 2018. november 13. Budapest