Ültetjük a fákat, bokrokat szüntelen,
az életünk vidám, boldog és bűntelen.
Nagy gonddal nevelek egy szép rózsabokrot,
bimbózó rózsákból kötök neked csokrot.
Hétfőn gödröt ásunk, földet túrunk ketten,
piros pipacsmezőn piknikezünk kedden.
Szerdán vacsorára illatos sütőtök,
egymás karjában lel minket a csütörtök.
Pénteken pihenünk, néha kell ám az is
szombatra felüti fejét a gaz gaz is.
Vasárnap megküzdünk, nem győzhetsz te beste,
háborús hősökként rogyunk ágyba este.
Gondozzuk a kertet, s abból amit látok,
azt hiszem szeretnek minket a virágok.
Ha mégis megunnánk a sok fenyőt, tuját,
megígérem neked: veszünk egy kiskutyát.
Azt mondtad nem bánnád.
2018. október 14. Nagyszentjános – Budapest között a vonaton