Fújdogál a déli szél, susognak a fák,
vadul vonyítanak rabláncra vert kutyák.
Élő nincs az utcán, alszik már mindenki,
ám az nem mondható, hogy nem jár kinn senki.
Mit sem törődve, a legnagyobb önkényben,
egy bús kísértet kóborol a holdfényben.
Valamit keresgél, oly de nagyon kutat,
úgy tűnik, nem leli meg a helyes utat.
Egy ház elé érve, megtorpan az éjben,
matatgat valamit a zsebében mélyen.
Ismét csak eljött, és végre választ remél,
kezében egy hitvány, gyöngyházfényű levél.
Leteszi a küszöbre, s vár egy percig még,
könnyét szerte fújja a hűvös éji lég.
Megfordul, elindul, és eltűnik legott,
a levél marad csak, amit hátrahagyott.
Fújdogál a déli szél, susognak a fák,
újabb napra virrad a végtelen világ.
Kinéz a küszöbre nem vár e rá levél,
de csak pár falevelet fújt oda a szél.
2018. október vége – november eleje, Budapest