Zene

Ha lassacskán a padlót súrolja kedved,
(s a jobb napokat már régen elfeledted),
ha nincs egy barát sem, ki vigaszt nyújtana,
és picinyke lelkedben reményt gyújtana,
s már ezt mormolod sírva: „Feladom, vége!
Nekem ennyi éppen elég volt ez évre!”
Állj csak meg egy kicsit! S bár zaklatott lehetsz,
tegyél be egy-két jó számot, amit szeretsz!
A zene, ritka csoda: ritmus és dallam,
kicsit önmagadat leled meg a dalban.
Bármennyire nyomja vállad veszett igád,
menten felragyogsz, ha hallod a muzsikát!
Tovaszállingózik tíz-tengernyi teher,
a pusztító erő maga alá teper.
Elnyúlsz kanapédon, s meg-megáll az óra,
szemhéjad lehull fáradt szemgolyódra.
Ordít a csend, és a léha álom lever,
béna tested őrült nyugalomban hever.
Eloszlik a fátyol, beköszönt a reggel,
s felveszed a ritmust az új őrülettel.

2012. november 20-22. Gönyű