Volt egyszer egy fiú,
okos volt, de hiú.
Ó te balga fiú,
ne légy olyan hiú.
Maga semmit nem tett,
mégis elismert lett.
Ó a balga fiú
mégis elismert lett.
Elhagyta mindenki,
nem maradt már senki,
ó te balga fiú,
nem maradt már senki.
Pedig ők szerettek,
de te megvetetted,
ó te balga fiú
mindet megvetetted.
Hiába sír-rí már,
nincsen ki mellé áll.
Ó te balga fiú
nincsen ki melléd áll.
Számos év így eltelt,
barátja több nem lett,
Ó te balga fiú,
hát kellett ezt tenned?
Egy napon meglátta,
az utcán egy leányka.
Ó te balga fiú,
mi jön még utána?
Látja, hogy a lányka,
egy régi barátja.
Ó te balga fiú,
ma nem a múlt járja!
Hazakullog búsan,
érzései gúzsban,
ó te balga fiú,
ne élj már a múltban!
Könnyen lemond róla,
tízet üt az óra,
ó a balga fiú
eltér nyugovóra.
Nem ismeri senki,
szeret maga lenni,
ó te balga fiú,
elfelejt mindenki!
Mind ugyanaz maradt,
nem szereted magad,
ó te balga fiú
őszbe vált a hajad.
Hősünk csak nem békül,
ezt hagyja emlékül:
ó a balga fiú
meghalt barát nélkül…!
2006. október 27. Gönyű