Ki vagyok? A szeretet.
Már felesleges lettem,
az ember elfeledett,
midőn eljárt felettem
az idő.
Hisz minden szív haragszik!
Megváltozott az élet.
A tűz lassan kialszik,
csak pislákolva égek
kis lángokban.
Még az a kor, a régi,
szeretetet szeretett,
hagyott lángolni, égni,
játszhattam a szerepet
nem árthattam.
Akkor sok ifjú szívben
gyújtottam meg a lángot,
akkoriban nagy ívben
váltottam a világot
meg áldottan.
Minden változik, semmi
nem állandó a földön…
elfojtva, csendben lenni,
számomra maga börtön
az álomban.
Így hát félj tőlem ember,
a szeretet egy, örök,
ha most vállalni nem mersz,
mint sebzett vad, kitörök,
és pusztítok, ölök…
2007. december 17. Elmaradt a német óra. (Győr)