Az élet titka

Először még,
föld és az ég,
egyben voltak, de már most…!
Az Úr terve,
hogy jó lenne
látni is a világost!

Teremtett is,
napot, holdat,
sok szép égi csillagot,
nappal s éj már
nincs kétség, már,
tényleg külön válhatott.

Miután Ő
befejezte
e művét és megpihent,
képmására
megteremté
bolygójára az embert.

Paradicsom,
nagy jutalom,
ez nekik nem volt elég,
más kellett ám,
pedig mily’ kár,
mert gyümölcs nem volt kevés…

Azóta már,
miattuk, bár
(az ember ám kíváncsi),
örök élet,
most ért véget,
ő ezt tudta kínálni…

Végtire is,
talán jobb is
nem örökké élni, mert,
az ember bár
sokat esik,
olyan könnyen nem felejt!

2006. szeptember 12. Gönyű