Levél István ecsémhez

Hogy egy híres embert idézzek akit az egész osztály szeret(-ne kilökni az ablakon) és akire az egész osztály felnéz (mert mi ülünk, de ő álldogál) „Szóval, a szóval!”. Ezen sor eredete onnan származik, hogy az első mondatom valahogy így hangzott: „Szóval, köszöntelek a szóval”, és akaratlanul is eszembe jutott az, ami csak akkor jut eszembe, ha vasárnap este ráeszmélek, hogy nem írtam meg a rövid százoldalas kisesszét holnapra (Ady Endre élete, különös tekintettel a szifiliszre, kitől kapta el, mikor, milyen procedúra alatt, (mondjuk ki nyíltan), baktérium vagy vírus okozza a betegséget, és ha rájössz, hogy baktérium akkor röviden fejtsd ki mivel lehet kinyírni a kis genyákat, stb). Először is megemlítem, hogy legelőször azt kéne megemlítenem, (vagy inkább a bocsánatodért esedezni) hogy ilyen ‘novella közeli’ vagy mivel okosak vagyunk és leköt az irodalomóra is (mindenkit máshogy, van, aki alszik, más rajzolgat, megint más azon az égető filozófiai problémán töpreng, hogy „Hogyan tud 45 percig a semmiről beszélni?”) ezért ismételten mondom, nevezzük nevén a dolgokat, ’novellisztikus’ levélhez van szerencséd, de hát mégis csak Rólad van szó, meg hát, amíg csörgedezik a vér az Írói vénámban, addig ilyen hülyeségeket fogok írni.
A második dolog, amit megemlítenék a versem, vagyis igazából a Te versed. Ez ’talán nich so witzig’ mint ez, a hát nem is tudom, iromány. Én azt hiszem, hogy eddig ez a legjobb költeményem, csak hogy ismét a nevén nevezzük a dolgokat, meg persze hogy ne legyen szóismétlés, szóismétlés, szóismétlés. Egyébként mindegyik újra azt hiszem, hogy az a legjobb, aztán rájövök hogy egy nagy raká…, izé, ööö…, szóval hogy tényleg nem olyan rossz. Remélem tetszeni fog, ha meg nem akkor se szólj, úgyis egy iratmegsemmisítőt akartam neked venni karácsonyra. Igazság szerint, igazából az lett volna az igazi, ha személyesen tudom átadni a Nagy Művet, amire egyébként van egy frappáns idézetem Radács – A kelnem tragédia-jából:

Most fog startolni a Nagy Mű, igen,
van ki dolgozik, a többi pihen,
évmilliókig tudnék feküdni,
de reggel hatkor mégis kelni kell.

Gondolom, ha egyből ébredés után is olvasnád a levelet, ilyenkorra már rég lefáradtál volna. Csupa ha-ha, ugye? Még egyszer bocsánatodért esedezem, nem tudom hogyan vitt rá a lélek, és majd hétfőn, ha minden jól megy (akarom mondani, ha minden marad ugyanilyen, mint eddig, mert ha minden jól menne akkor egész nap itthon feküdnénk, nem iskolába mennénk) akkor hétfőn találkozunk. Végezetül hadd írjam le (CTRL+C; CTRL+V) az egyik kedvenc idézetemet: „Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.” Rosseb tudja, hogy ki mondta, az is megeshet, hogy valami csöves, és véletlenül meghallotta valaki és leírta, de még az is, hogy esetleg Jean Jacques Rousseau. Az idézetből kiderül, hogy maximálisan ostoba vagyok (ezután a pár sor után). Ja, egyébként amit már 2 órája le akarok írni:

BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT! VÉGE.

U.I.: Jól vigyázz, ha kilépsz az utcára, mert odaküldtem két rendőrt, akik először csak igazoltatnak, de lefizettem őket, hogy addig kutassanak, amíg nem találnak valami terhelő bizonyítékot ellened, hogy bevágjanak 10 évre a dutyiba.

Ja, azért küldöm E-mail-ben, (egyrészt mert ez egy levél, másrészt,) mert még a végén lenyúlja a postás, kiadja saját néven és multimilliárdos lesz.