A névtelenség homálya elfed engemet,
nem tudom, miért neked címzem versemet.
Tudod ki vagyok, hogyha nem, találd ki!
Nem hiszem, hogy verset ír neked akárki…
Érzem letérek az útról, rossz leszek,
soha nem akartam, hogy ellened tegyek.
Tiéd vagyok örökké, egy szavadba kerül,
tudom, hogy szeretsz, ott mélyen legbelül…
2006. augusztus 18. Gönyű