Egy ablak piszkos üvegén
hamisan megcsillan a fény.
Zabolátlan napsugár had
mindenfelé szerte árad,
s előhozza a világos
mily mocskos is ez a város.
A parkban nagy tömeg henyél,
egy apó a múltról mesél,
odafenn dúdolgat az ég,
hajakba belekap a lég,
kút partján puha, hűs homok,
kék vize csendesen csobog.
A parton ülök egy kövön,
a jövő terveit szövöm.
Mint múló, kósza gondolat,
fényt lopva alászáll a nap,
s törli egy röpke perc alatt
a hullámzó aranyhidat
amit a közelgő este
a víz tört tükrére festett.
2019. március 22. Budapest