Reggel

Ülök a szobámban, széttárva az ablak,
hallgatom énekét a vadmadaraknak.
Lenyűgöz a Kiskert visszafogott pucca,
álmosan ásít a Deák Ferenc utca.

Egy fürt csüngő akácon harmatcsepp villan,
végiggördül rajta, s nyom nélkül elillan.
Körben kőrakásban kicsikét sem árva
árvácskák ájuldoznak napfényre várva.

Szürke kandúr kúszik a kerítés alatt,
az ébredő szellő szeliden simogat.
Megéneklem milyen színes ez a világ,
hátha dalra kél egy megnémult hóvirág.

2019. április 22. Gönyű

Hiábavaló

Borzasztó álmot láttam tegnap éjjel,
mindenütt dombok, s hegyek szerteszéjjel,
s a szemben álló rettenet tetején
csak sejthettem, de legbelül tudtam én,
ott állt a legnagyobb kincs ami igaz,
ha egyet mondhatsz csak, szerinted mi az?
Nem múló, delejes, örök boldogság,
minden halandó bú-bajra orvosság,
mely éppen csak egyben tartja e földet,
a tajtékzó tengert s a virágos völgyet.

Másztam, csak másztam a végtelen űrbe,
roppant és kegyetlen kínokat tűrve,
s épp mikor elértem volna a csúcsot,
lábam megbicsaklott, majd visszacsúszott.
Egy pillanat és zúgtam le a mélybe,
rimánkodtam buzgón, – bár véget érne –
de csak hömpölyögtem le, mint egy kerek
hókupac, amit egy csapatnyi gyerek
friss hóból, kitörő jó kedvvel tömött,
s a domboldalról lelkesen lelökött.

Csapzottan, zavartan állottam lábra,
felkészülten a következő távra.
Még a sors sem űzhet belőlem csúfot,
legyőzlek és meghódítom a csúcsot!
Nekivágtam újra, kitörő hévvel,
dupla erővel, verítékkel, vérrel,
szeltem a hegyet, fogytak a méterek,
kezdtek oszlani nem múló kételyek.
Messze az égben valaki nevetett,
s a gaz hegy magáról megint levetett.

Aggódni kár, ez csak egy fura álom,
otthon fekszem a pihe-puha ágyon,
ha nem akarok, hát nem muszáj mászni,
nyugalomban fogok reggelig várni!
De nem hallgatott rám a saját testem,
vonszolt felfelé, s folyton visszaestem.
Saját tetteimnek más volt az ura,
rabul ejtett az ismétlő formula.
Nem vagyok biztos már, tán ez a való,
minden ellenállás hiábavaló!

2018. április 16. Budapest

Az elveszett hóvirág

Hetek óta nyoma sincsen,
tova illant tiszta bája,
eltűnt, tán örökre innen,
csak illatát hagyta hátra.

Hatalmas az űr mit hagytál,
merre jársz most kis virág?
Kevés szeretetet kaptál,
hiányzott a nagyvilág?

Gyere vissza kérve kérlek
napfény vár itt, friss eső,
emitten az egek kékek
s színtiszta a levegő.

Tiéd lesz a nap a holddal
és az összes rémes rímem,
ragaszd össze virágporral
megtépdesett kicsi szívem!

2019. április 7. Budapest