Soha már

Mondd, szerinted múló élted
úgy iramlik, mint remélted,
s nem oly, mint egy sekély, sovány,
feneketlen, vad ingovány,
lápon ingó csodatár?
Ne reménykedj, soha már!

Gondolod, hogy puha paplan
óv, s alatta szakadatlan,
minduntalan pörgő, forgó,
nevetgélő, vagy vicsorgó,
színes álmok sora vár?
Nem álmodhatsz, soha már!

Reméled, hogy őszi estén
hazafelé igyekezvén,
elbóbiskolván a tévén,
üldögél a konyha székén
valaki, ki hazavár?
Nem vár senki, soha már!

2019. július 30. Budapest, Báthory utca

A szív szonettje

Szép vagy, mint váratlan kelő déli szél,
mely forró nyárestén hűs regét regél.
Szelíden simogat, puhán körbeleng,
illékonyságán pihegve mereng.

Szép vagy, mint hajló fűszálon a harmat,
mit izzó napsugár kínzón sanyargat.
Mielőtt megrezzen, s lopva elillan,
tükrében diadal arcképe villan.

Szép vagy, mint augusztus egén a csillag,
mely leszáll a mennyből, épp midőn virrad.
Szikrákat hányva, vonva tüzes csóvát,
cipeli az angyalkirálynő csókját.

Talán vakító a holdfény sugára,
mégis halovány melletted te drága.

2019. július 29. Budapest, Báthory utca

A legszebb város

Jobb ha leszögezem máris,
a legszebb város, bizony Párizs.
Croissant a Sanzelizén’,
kis bárka a Szajna vízén.

Tokió a legszebb város,
hisz a kék tengerrel határos.
Szerte foszló, bús emberek,
szúrós fényű reklámhegyek.

A legszebb város az Róma,
már egészen az ókor óta.
Colosseum, gladiátor,
sehol egy zöld aligátor.

Ha már veszély, akkor itt ni:
a legeslegszebb város Sydney.
Gyilkos pókok táncot ropnak,
nem való a majrésoknak.

Elhiheted, ha én mondom,
a legszebb város csakis London!
Piros buszod fürgén vágtat, 
esernyő az legyen nálad.

Egy fülledt, nyári, csuda est,
és a legszebb város: Budapest.
Ötven éves villamosok,
barátságos őslakosok.

Lehet fény, vagy koromsötét,
napfény oszlathatja ködét,
lehet nyár, vagy zord, örök fagy,
a legszebb város az, ahol vagy!

2019. július 22. Budapest, Vármegye utca

Mozgólépcső

Édes, bár ott lettél volna,
gondolatban ezt mormolva:
“ha van igazság a sorsban,
a föld alól is, de mostan
előbújik az, ki szeret”;

s boldogságunk titkos őre
kiemelt a kék térkőre.
Beszédem nem költőt mímel,
magától is szimplán rímel,
– kimondtam a beceneved.

2019. július 19. Budapest, Fővám-tér
2019. július 20. Budapest, Allee

Júliusi bakancslista

Bármi csalfa gondolatot
egy két napra félretenni,
júliusi égbolt alatt
csillagsugár fürdőt venni.

Találkozni minden egyes
szerteszéledt jómadárral,
s beszélgetni még többet a
legszelídebb virágszállal.

Önzetlenül segíteni,
rászoruló volna rakat,
találni egy félreeső,
barátságos kicsi tavat.

Élvezni a forró napon
ringatózó nyári szellőt, 
keresni egy túl szabályos,
“vé” alakú gomolyfelhőt.

Alázatot gyakorolni.
Elhányni egy egész hegyet.
Kutakodni, s megvenni a
következő színházjegyet.

Beszívni a jó levegő 
elbódító hársillatát,
s leírni a szürke mennybolt, 
összes fénylő szent csillagát!

2019. július 17. Gönyű

Lehetnék tolvaj

Lehetnék tolvaj is, de a jobbik fajta.
Olyasvalaki, kit sosem kapnak rajta.
Nem rabolnék bankot, takarékot, ékszert,
nem használnék szuper zárfeltörő lézert.
Se egy tolvajkulcsot, se rozsdás reszelőt,
nem keresnék társnak szuper-széf szerelőt.
Nem kéne a postástól családi pótlék,
egészen másra specializálódnék.
Mikor nem figyelnél, ellopnék egy mosolyt.
Szerencse, hogy a szél éppen felém sodort.
Minden édes szavad biz isten elcsenem,
ha te távol vagy is, itt legyenek velem.
Begyűjtöm százfelé sugározó fényed,
s ha már enyém egész angyallelkű lényed,
elbitorlom szíved, s már nem lopok semmit se:
többet ér az, mint a világ összes hamis kincse!

2019. július 12. Budapest, Bikás park

A kis pók, aki majdnem kiszabadult a fekete özvegy hálójából

Hasztalan küzdeni, végül
úgyis megfojtanak,
az indák amelyek körbe
ölelik a nyakad.

Behálózott téged kis pók,
odakúszik, s itt a vég.
Befellegzett. Ennyi vagy csak:
pókasszony eleség.

Kijutottál egyszer innen,
miért jöttél vissza?
Életed most szegény szíved
butaságát issza.

Szomorúan elfogadva 
jövendő végzetét,
emód gyászolta a kis pók
kútba hullt életét:

Elhitetted velem azt, hogy 
te vagy a világom,
de átnéztél rajtam mint egy 
szál üvegvirágon.

Egy félnótásnak elég egy
kis hízelgő beszéd,
s szép szavaktól azon nyomban
elveszti az eszét.

Nem láttam az eget csak egy
rózsaszín felleget,
s le próbáltam nyűgözni, kit
eleve nem lehet.

Megérdemlem hát a sorsom,
bármit kérsz, ám legyen.
Teszem amit kíván, az én
fekete özvegyem…!

2019. július 9. Budapest, Bikás park

Július első hete

Hétfő

Álmosan indult a reggel.
Kivetett a galád ágyam,
és nagy hévvel harcba szálltam
egy bátor csipasereggel.

[Megérte az ing belátom],
üdvözöltem jóbarátom,
befoltoztam néhány lyukat,
biztos maradt még pár tucat.

Kedd

Lassan telt el a délelőtt,
vártam bőszen a szerelőt,
jött is aztán, s ezt a csávót…!
Elhozta a világhálót!

Négy órakor fel a táska,
elmentünk az új lakásba.
Ádinak sört, megérdemli,
jó volt egyet beszélgetni.

Szerda

Előtte is csak őt lestem.
Felcsendült a zárónóta,
övé vagyok én azóta,
egyből szerelembe estem.

Csütörtök

Mosolyogva keltem reggel,
tiltott titkos őrülettel.
Szép új világ, milyen rímes,
sosem volt még ilyen színes.

Bárki szólt, én mosolyogtam,
derűs, vidám nyugalomban,
békeóceánban úsztam,
s este haza sihuhuztam.

Péntek

Könnyebb uránt dúsítani,
mint lakcímkártyát újítani.
Azt hittem az ideg szétkap,
elment vele röpke fél nap,

Nem megyek én Velencére,
csobbantam a medencébe,
gondolkodtam, s kicsit áztam,
kilépve majdnemhogy fáztam.

Ülök álmos lámpafénynél,
írok hozzá még egy picit,
s nem merem majd publikálni, 
mert középen túl explicit.

2019. július 5. Gönyű