Az évszakok szonettje

Tavasz. Virágportól illatozó rét.
Duruzsoló, izgága rovarraj,
fékezhetetlen, zúgó robajjal
zengi hallatlan, fájó énekét.

Nyár. A nap birodalma őrzi egét.
Fülledt a levegő, éget a talaj,
– és mindig melegebb van, mint tavaly, –
az ember könnyen elveszti az eszét.

Ősz. Sziporkázó színes kavalkád.
Hullanak pöndörödő falevelek,
és marékszámra szedjük az almát.

Tél. Színtelen, kopár, néma terek.
Elhányod a hó feltornyozott halmát,
s még mindig nem értik az emberek…!

2019. augusztus 1. Budapest, Bikás park