A mindenség szonettje

Miért mutatsz lopva titkos jelet?
Mért’ bolondítasz, hogyha úgysem lehet?
Mázsás mindenség, ne játszadozz velem,
mert előrántom vakító fegyverem.

Neked megyek világ, és legyűrlek én,
engem nem Atlasz hordoz a tenyerén!
A kietlen űr peremén lebegek,
és társam a vad, végtelen szeretet!

Jobban teszed hát, ha retteged nevem,
s nem űzöl gúnyt belőlem szüntelen,
mert ha valaha elér a haragom,
minden csillagod szilánkig faragom.

Mert lelkem Veled örök mindenható,
de nélküled szegény, néma álmodó!

2019. augusztus 2. Budapest, Vármegye utca