Szürke szavak fehér lapon

Rád emlékeztet a tó tiszta tükre,
a hársfák lágy, nyáresti illata;
mintha lépnék izzó testű tűkre,
úgy mar lelkembe rikító dal-szava.

Gyönge szívem gyötrő bánattal teli,
lelked parázsló padozatán hever.
És mikor társát végtire megleli,
téged a sárga falevél érdekel.

Hisz látom én is, bolond vicc az egész,
mégis folyton ezen jár e kis agy,
és körmöl e kar, e felelőtlen, merész
pedig voltaképp, azt sem tudom, ki vagy.

De számít e a tudás, ha ez a vad,
szív nélküled így is, úgy is megszakad?

2019. augusztus 4. Nagyszentjános-Budapest között