A bús folyóparton
leülök egy kőre,
s beleordítok az
üde levegőbe.
Sirályok köröznek
a víz tükre fölött,
halk suttogás kering
a dús habok között.
E kékség hoz jajszót,
hullámozva, sután?
Vagy csak a lágy szellő
játszadozik csupán?
Nem is zeng panasz, csak
puha lelkem mállik,
s elképzeli sajgón
mindazt, mire vágyik?
Kérlelem az összes
elemét a napnak,
küldjön még jelet e
szegény, néma vaknak.
De kérdem én, csoda,
hogy rám tör a vakság,
ha a hírhozó egy
angyallelkű nagyság?
És kérdem, meglepő,
hogy elönt a kétség,
ha eme nagyság, a
legszelídebb szépség?
2019. augusztus 6. Budapest, Báthory utca