Mondd meg a szélnek, hogy
ne tépjen vitorlát!
Mondd meg a napnak, hogy
ne tűzzön oly vadul!
Mondd meg e szívnek, hogy
ne fájjon mikor lát,
s magyarázd meg neki,
mért’ ejtetted rabul.
Mondd a víznek, hogy nem
ölelhet csónakot!
Mondd meg a felhőnek,
ne zúdítson záport!
Mondd meg e kis agynak,
mely örökre rabod,
ne gondoljon reád, s
felejtse el Ámort!
Ordítsad hangosan:
“mindenség, én szánlak!”
Verd át a fóbiást,
“nem kell ám itt félni!”
Suttogva mondjad meg
az elnémult számnak,
“nem csak kettesben
kell tudni beszélni!”
Mondd a pengének, hogy
kicsorbulni tilos!
Mondd meg a hajamnak,
hogy ne nőjön tovább!
Mondjad a szemembe,
“a legszebb szín a piros”,
mondd, nem vagy való, csak
csalóka délibáb!
Mondd meg a jégnek, hogy
ne porítson sziklát!
Mondd meg a fának, hogy
ne vessen árnyékot!
Locsold le jéghideg
vízzel a kis szikrát,
kicsikét se leplezd
ebbéli szándékod!
Mondd meg a csillagnak,
ne ragyogjon bután!
Mondd a farkasnak, hogy
hasztalan a falka!
Mondd meg, hogy ne álljak
meglepődve, sután,
látván, hogy köröttem
minden tarka-barka.
Parancsold: csituljon
el minden gondolat!
Követeld, „költözzél
minél messzebb szentem!”
Hát nem oldaná meg
minden gondodat, ha
varázscsettintésre
köddé válnék menten?
Mondd azt, hogy legyen a
zöld mező kietlen,
és szökkenjen szárba
a kopár sivatag!
Ez is csak annyira
túlzó, s lehetetlen,
mint az idekörmölt,
néked üres szavak.
Mondd, hogy kihagyhatnám
a hársfát, s az eget!
Mondd, hogy nem vagy szelíd,
“szép, szép, de nem igaz!”
Meg ne kérdezzed, hogy
honnan vannak ezek,
bár ha rajtad múlik,
nem is fogod, igaz?
Mondd, hogy beszéljek és
ne úgy kelljen minden
gondolatomat az
ujjadból kirázni!
Mondd, hogy jobban kéne
önmagamban hinnem,
– de mélyebb gödörből,
nehezebb kimászni…!
Mondd, hogy ne írjam a
tizennyolcadikat!
Mondd, hogy nem lepődtél
meg ezen a számon!
Mondjad, hogy amíg az
édes lelked vigad,
ne üljek egy padon,
mígnem bőrig ázom.
Hát ez jó hosszú lett.
Mindegy, te fel ne vedd,
csak akartam, hogy tudd,
te vagy a világom.
Lefoglalom magam
s ha veled nem lehet,
a kezembe kapom
kopott kis gitárom.
Egy-két jó ballada,
és nóta az ára,
s rocksztár leszek pikk-pakk,
tele lesz a tárcám!
Felajánlom mindet
jótékonyan, hátha
én is lenyűgözlek,
nem csak tarka tálcám!
2019. augusztus 11. Budapest, Bikás park