Hónap: 2019 augusztus

Itt állok. Mindjárt este hat.
Az eső szelíden csorog,
és testem hazatántorog,
de a lelkem, az itt marad.

2019. augusztus 2. Budapest, Vármegye utca

Miért mutatsz lopva titkos jelet?
Mért’ bolondítasz, hogyha úgysem lehet?
Mázsás mindenség, ne játszadozz velem,
mert előrántom vakító fegyverem.

Neked megyek világ, és legyűrlek én,
engem nem Atlasz hordoz a tenyerén!
A kietlen űr peremén lebegek,
és társam a vad, végtelen szeretet!

Jobban teszed hát, ha retteged nevem,
s nem űzöl gúnyt belőlem szüntelen,
mert ha valaha elér a haragom,
minden csillagod szilánkig faragom.

Mert lelkem Veled örök mindenható,
de nélküled szegény, néma álmodó!

2019. augusztus 2. Budapest, Vármegye utca

Tavasz. Virágportól illatozó rét.
Duruzsoló, izgága rovarraj,
fékezhetetlen, zúgó robajjal
zengi hallatlan, fájó énekét.

Nyár. A nap birodalma őrzi egét.
Fülledt a levegő, éget a talaj,
– és mindig melegebb van, mint tavaly, –
az ember könnyen elveszti az eszét.

Ősz. Sziporkázó színes kavalkád.
Hullanak pöndörödő falevelek,
és marékszámra szedjük az almát.

Tél. Színtelen, kopár, néma terek.
Elhányod a hó feltornyozott halmát,
s még mindig nem értik az emberek…!

2019. augusztus 1. Budapest, Bikás park