Ti elveszett lelkek

Elveszett lelkek
lépdesnek a járdán,
szárnyalnak lustán,
tompa szellő szárnyán.

Elveszett lelkek
áznak lenn a parton,
rojtos ernyőmet
némán odatartom.

Elveszett lelkek
éneklik a daluk,
felröppen az égbe
megfáradt jajszavuk.

Elveszett lelkek
szívetek de szép is,
elveszett lélek
volnék tán még én is.

Elveszett lelkek
eliramló napok,
elveszett lelkek
kacagva sírjatok!

2019. október 1. Budapest, Báthory utca

Művilág

Agyunk poros polcon hever,
zsebünkben a világ összes
tudása, de hiába.
Vállunkon a roppant teher,
s dacára, hogy éles eszünk,
minduntalan beleesünk
ugyanazon hibába.

Kizárjuk a világ zaját,
s fülünkbe a muzsikaszó
motyog heves szavakat,
mégsem leljük meg a saját
elkóborolt belső hangunk,
konok főnktől, amit hagytunk
hadd álmodjon vadakat.

Merengünk torz gépünk előtt,
s kisírt vörös szemünk guvad
szegény, látván e fertőt.
Koponyánk már régen benőtt,
de még mindig vakok vagyunk,
s nem látja meg piciny agyunk
a fa mögött az erdőt.

Pörögjön a jó gazdaság,
teremtsük, – sőt emelt fővel –
meg a szép új világot,
egy cél van, a nagy gazdagság,
s vigasztaljad kérlek még azt,
ki felsír, mert letépték az
utolsó szál virágot…!

2019. szeptember 27. Gönyű

Őszi

Zavaros a tó tükre, és
nem nyílnak a hársfák,
a nyár fakó emlékeit,
szívünkbe elásták.

Nem lengenek reménnyel telt,
elkóborolt imák,
míg pislogtunk, körülöttünk
ledőlt ez a világ.

Megkérnélek simogasd még
sugárka az orcám,
kacagok, mint kacag a szél
hányattatott sorsán!

2019. szeptember 23. Budapest, Báthory utca

Nem kell nekem

Nem kell nekem ma már bordó,
kacsalábon hetykén forgó,
ürességtől némán kongó,
bársony-bélelt palota,
elég lesz egy pici faház,
mit négy kezünk kicicomáz,
lesz rajt piros, rikító máz,
s büszkén járok be oda.

Nem kell nekem, gyémánt, arany,
nem aggatom ékkel nyakam,
nem lesz saját halastavam,
díszes, vizes pocsolya;
elég a te csengő szavad,
ágas-bogas, barna hajad
úgy ahogy vagy, önnön magad,
szemed kedves mosolya.

Nem kell fehér márvány sétány,
hajó a jó riviérán,
kézzel készült selyemdívány,
zápor, mámor, szédület;
e föld összes hamis kincsét
porszemként a földbe hintsék
hiába, hogy tényleg mind szép,
értéktelen nélküled!

2019. szeptember 21. Budapest

Álmatlanság

Közelít a hajnal három,
forgolódom fenn az ágyon.
Hívom, és csak egyre várom,
mégsem jő a lusta álom.

Esztelenség az, mi gyötör,
bármely képet félresöpör,
gondolatba durván betör,
láthatatlan, ördögi kör.

Ráncos fekhely, nem bír velem;
ennyi mocskot, ennyi mérget,
elszalasztott emlékképet,
elringatni, már képtelen…!

2019. szeptember 21. Budapest, Báthory utca

Melancholia

Hazug mesék, borús égbolt,
jobb lenne úgy, ahogy rég volt.
Amikor még itták a fák
nap leomló sugárhadát.

Remény dalolt fülembe még,
kéklett fejem felett az ég,
bolond álmok, bolond szelek
repülök még ma veletek!

2019. szeptember 19. Budapest, Báthory utca

Lápi dal

Zúzmara villan az ágon,
láng repül intve az égen,
lengve a sás-teli lápon,
szél szava száll a sötéten.

Felveri jól a vidéket,
csendet alóla kitépi,
“másfele zengd a zenédet
szólok az éjbe ki néki!

Vidd el e titkos igéket,
annak a bús kicsi lánynak,
mondd neki írtam e szépet,
szárnyalok én is utánad!”

2019. szeptember 15. Budapest

Csoda

Ezt a verset ajánlom a barátaimnak, akiknek éppen aktuális, és mindenki másnak, akiket egyszer méltatlanul kihagytam.

Rugdos egy pici láb,
bökdös egy csoda ujj,
szíved mind szaporább,
vigyázva oda bújj!

Merengve mondj bármi
elkóborolt mesét,
hogy a kis királyfi
megleli kedvesét.

Vagy jámbor szólamot
énekeljél lomhán,
cifra szót, és ragot,
pakolj össze spontán.

Lassan, körbe-körbe
simogasd a hasát,
élvezd minden gyönge,
apró mozdulatát.

Áldott állapotát,
dicsérd az egekbe,
köszönd ezt a csodát
örömtől remegve!

2019. szeptember 15. Budapest, Báthory utca

Szilánk

Egy szilánk állt az agyamba,
és feltűzött egy képet a koponyám falára.
Próbáltam űzni akarva,
minden igyekezetemmel kirázni, hiába.

Bármerre is vagyok éppen,
mindenfelé ezt a kegyetlen víziót látom,
mintha nem is lenne épen
se föld, se ég, se semmi más ezen a világon.

Nem hagyja nyugodni elmém,
futnom kell hát utána, és megkeresnem bárhol,
de kérdem, hogyha meglelném,
szembenézni vele, vajon lennék elég bátor!?

2019. szeptember 14. Budapest, Báthory utca

Vétlen vers a barátságról

Mindösszesen kettő dolog van e bolygón,
amire megéri vágyódni somolygón.
Hasztalan hajtottam szerelmes szívemet,
és titeket méltatlanul mellőztelek.
Van e rá bocsánat? Mert módfelett bánom,
ezt a vétlen verset, nektek dedikálom.

Nektek barátaim, mert börtön ez a föld,
égbe törő lelkünknek fortyogó katlan,
de szeretetetek nap mint nap újratölt,
s röpít fel az égbe, büszkén, szakadatlan!
Mindőtök olyannyira kedves énnekem,
nem is lelek mostan szavakat hirtelen.

Ott van a kemény, kiben dúl az akarat,
de tudom, fáj neki, hogy egyedül maradt.
Olyan jól megvoltunk, szerencsétlen pára,
szégyenlem magam, mert én hagytam magára.
Pedig hogyha ő nincs, pont akkor és pont ott,
nem ismerném e sok, jólelkű bolondot.

A szépség, kivel megvitathatok ilyet,
mint realizmus, vagy éppen a jó Hesse,
– képzeld csak, vettem egy, antikvár Demian-t,
s hogy elkezdjem, attól nem is állok messze.
Legközelebb, ha szeretnél könnyű vitát,
kivesézzük a Mester és Margaritát!

A külhoni, ki annak megrögzött híve
hogy megedz majd, ha keményen bánik velem,
de én tudom jól, hogy aranyból van szíve,
és bárhogyan is bánt, már-már fel sem veszem.
Jobban ismered, mint én magam a lelkem,
megjósoltad menten esztelen szerelmem.

Zala szép gyöngyei, lelkük olyan nemes,
róluk beszélni, csakis együtt érdemes.
Ti vagytok ezt hirdetem büszkén, és bátran,
a legillőbb pár kiket valaha láttam!
Imádlak titeket, józan angyalaim,
remélem mosolyra késztetnek szavaim!

Akivel mindig számíthatunk egymásra,
az a leggizdább testű skandináv isten.
Ha nem készülne éppen vásárlásra,
intézem, hogy egyre mégis sort kerítsen.
Jó a Sennheiser, de a Sony mégis más lap,
ihatnánk egy jó sört, mondjuk majd vasárnap!

Még egyszer a végén, bocsánatot kérek,
hogy eme írással ennyire megkések.
De rettegtem: biztos ezer hibát vétek,
s féltem, hogy csalódást okozok majd néktek.
Hiába, hogy néha olyan nagy a szátok,
egy múzsa csókja sem érhet fel hozzátok!

2019. szeptember 13.-14. Budapest, Báthory utca

Na jó, az utolsó mondat kamu, nehogy elhiggyétek.