A zalai büszke dombok
álmodoznak szende hévvel,
terebélyes tarka lombok
táncolnak a csillagfénnyel.
Hűvös élű, tiszta tavak
terpeszkednek elpihenve,
sántikáló, kéklő patak
kanyarog a végtelenbe.
Csendes álmú szürke erdők
bóbiskolnak lopva, mélyen,
meredélyek, árkok, lejtők
bujkálnak a mély sötétben.
Én járok csak kinn az éjben,
nem hat meg se szín, se illat,
várom hátha zuhan éppen,
föld színére égi csillag.
Mert ha zuhan, azt kívánom,
árva csillag, bús barátom,
hogyha éri lomha álom,
súgd fülébe: úgy imádom!
2019. október 20. Budapest, Bikás park