Betakargatlak, ha
dideregsz, ha fázol.
Ernyőt tartok óva,
hogyha jő a zápor.
Elfedem a napot
hogyha bántja szemed,
átkarollak én, ha
drága tested remeg.
Énekelgetek, ha
bántja csend a füled,
puszta kézzel tépek
nyugtató gyógyfüvet.
Megfordítom érted
a folyók irányát,
önfeledt kacajból
rajzolok szivárványt.
Lehozom a holdat
és minden csillagot,
tálcán nyújtom puha
markodba a napot.
Leszek a jövendő,
s mindörökre rabod,
nem kell mást tenned, csak
mondd ki, hogy akarod!
2019. október 25-30. Budapest