Elszökött a szívem,
jobb ha fel sem veszem,
s vitte kecses ívben
jómagával eszem.
Szürke álmok jöttek,
kacarásztak rajtam,
szurkálódtak, böktek,
s kisütöttek vajban.
Fejbe vágtak ténnyel,
hívogattak némán,
megdobáltak fénnyel,
s nem figyeltek énrám.
Átkos ágra tettek,
lógtam le a mélybe,
majd ölükbe vettek,
simogattak félve.
Éltem ülve, lopva,
s óvakodva persze,
lőhetett is volna,
ám sosem volt mersze.
Ég a tompa lámpa,
áll a csend a lépcsőn,
sodródik a bárka,
jajszó száll a légcsőn.
Könnyező mártírok
égnek a sarokba’,
vagy talán én sírok
összekucorodva.
2019. november 18. Budapest
2019. december 10. Budapest, utolsó 2 verszak átírva