Most én kiáltok, ez nem a föld,
bennem valami összedőlt.
Hátrálj lassan, főd bólintva,
telt torokkal kiordítva
zúdítsd ki, az azúr égbe,
“nem öltözöm feketébe,
nem fog rajtam holmi bánat”,
csitítsd el a pici szádat,
szemeidet most leragaszd,
ne légy csalárd, hitvány ravasz,
ne kérdezd, hogy miért így jó,
válaszolj, ha szól a kígyó,
s agyad kihagy, bódult, tompa,
hallgasd ahogy emezt mondja:
“ne is lássam itten színed”,
és csak hetykén, semmi harccal,
egykedvűen, dacos arccal
szakítsad ki vérző szíved!
2019. szeptember 8. Budapest