Titkok esztelen cinkosa,
búbajban hálás cimbora!
Néma bajnoka az űrnek,
híveid szó nélkül tűrnek!
A hiányod: maga dallam.
Felszakít akarva, halkan,
rezgeti a kongó teret,
megpiszkál pár régi heget.
Fájó lelkek menedéke,
hangzavarnak durva vége,
félszeg léptű éji vándor,
néha eltűnsz, mint a kámfor.
Szép vagy csend, te bús mostoha.
Én szeretlek téged, noha
minden egyes édes szava:
az az univerzum maga!
2019. november 28. Budapest