Aznap este

Aznap este, mint egy angyal
illegett a szép szirén,
én meg álltam, álmos aggyal,
zárt keresve jégszivén’.

Mert a szíve jég, s az ajka
rózsatüske: szúr ha ér,
lelkem óva tőrbe csalta,
s dől belőle most a vér.

Büszke kincsem, árva lényem,
kín a társa, kába kín,
elszelelt a szép reményem,
megfakult a rózsaszín.

Aznap este minden álmom
vitte hát e szép szirén,
és azóta egyre várom,
hozza vissza édes álmom,
várom égve, holtig én!

2019. december 12-18. Budapest, Gönyű

Fehér szavak, szürke lapon

Még lángol szívemben a szeretet,
s még mindig hiszem, vihetnénk jóra.
Óh, ha néha méltatnál egy szóra,
megmozgatnám földet és az eget.

Azt hiszem, hogy mondtam már eleget.
Érted írtam mindent, hóról-hóra,
s látván: álmok nem válnak valóra
árva lelkem a csatában elesett.

Mondd, miért vetsz ennyire meg engem?
Ellened miféle rosszat tettem?
Kérdezzed ki kérlek szépen magad:

hát ennyit jelent csupán teneked,
az kinek a bűne annyi, hogy szeret?
Mért nincsen rám egy fél gyöngéd szavad?

2019. december 7. Nagyszentjános – Budapest között

Rebegő

Pirosas kanapén hever ő,
patinás, csecse kis heverő.
Hezitál mielőtt idenéz,
ragyogó szeme szép, megigéz.

Gyönyörű ajakán sose rúzs,
kecsesen lobogó haja dús.
Olyan ő, nem elég az idő,
vele szép csak a múlt, s a jövő.

Mosolyog, s belezúgsz kicsikét,
szaporán rovod ám az igét.
Bizony ő nemigen fut eléd,
nem is érti a balga meséd.

Tudod azt, e bolond hogy imád?
Neked ír zokogó vak imát,
szövi rád suhogó takaród,
s hiszi zengi csupán a valót.

De ne bánts. Tudom én, sok a szó,
de e szív csupa jóakaró.
Van az úgy, elalél ez az ész,
de te vagy csak a rím, s az egész.

Nem ezért, vagy azért, de talán,
van olyan: ver a szív szaporán,
gurulunk az idő szekerén,
de csak ő kacag és sirok’ én.

Süt a hold, de ma már halovány,
fütyül egy szomorú csalogány.
Miriád töredék csoda vár,
de mi tört, nem egész soha már.

2019. november – december, Budapest

Ez a nap

Egy igaz barát születésnapjára.

Ez a nap nem olyan,
mint a többi másik,
mihez érsz, komolyan
színarannyá válik.

Most a ködös alkony
s kéklő felhő sodra,
lesi, hogy mint csaljon
víg mosolyt arcodra!

Hozzád zúg a patak,
tó miattad fagy be,
sírnak mind a nyarak,
mert a télé vagy te.

Neked írnak verset
botcsinálta költők,
kívánnak jókedvet,
s még két emberöltőt!

Érted éled e nap
minden kis reményke,
bár sötét a tegnap,
törjünk ki a fénybe!

2019. december 6. Budapest, Budapest – Nagyszentjános között, Gönyű

Ne szomorkodj

Ne szomorkodj, nem érdemes,
hiába hull az ár,
eső után oly édeses
az illatos határ.

Ne szomorkodj, mi nem hagyunk.
Hamis mesét ígért?
Van úgy: kegyetlenek vagyunk,
s nem is tudjuk miért.

Nem szomorkodj, mi rajzolunk
arcodra víg vigyort,
s utána majd elmajszolunk
két uncia Tibort!

Ne szomorkodj, kis élesztő,
felkelni, de máris!
Van úgy, hogy a kötelező
az opcionális!

2019. november 13. Budapest

El kell mennem

Végül is ma rádöbbentem,
érzem, innen el kell mennem.
Még a ludak is nevetnek,
szállnak ékben,
bíbor égben,
tisztelegve rém nevednek.

Maradásom itten nincsen,
ellenem van szinte minden.
Még a csend is, ősz barátom
kínoz éppen,
alva, ébren,
hova tűnt a vad varázsom?

Elmegyek tán remetének,
keresek majd menedéket.
Valahol, hol nincsen bánat,
napról napra
sárga lapra
írogatva kék tintámat.

Ám hiába, noha távol
lehetek a föld zajától,
én ameddig élve bírom,
azt a halom
cifra dalom,
szívtelenke, neked írom!

2019. december 1-2. Budapest