Fehér szavak, szürke lapon

Még lángol szívemben a szeretet,
s még mindig hiszem, vihetnénk jóra.
Óh, ha néha méltatnál egy szóra,
megmozgatnám földet és az eget.

Azt hiszem, hogy mondtam már eleget.
Érted írtam mindent, hóról-hóra,
s látván: álmok nem válnak valóra
árva lelkem a csatában elesett.

Mondd, miért vetsz ennyire meg engem?
Ellened miféle rosszat tettem?
Kérdezzed ki kérlek szépen magad:

hát ennyit jelent csupán teneked,
az kinek a bűne annyi, hogy szeret?
Mért nincsen rám egy fél gyöngéd szavad?

2019. december 7. Nagyszentjános – Budapest között