Aznap este, mint egy angyal
illegett a szép szirén,
én meg álltam, álmos aggyal,
zárt keresve jégszivén’.
Mert a szíve jég, s az ajka
rózsatüske: szúr ha ér,
lelkem óva tőrbe csalta,
s dől belőle most a vér.
Büszke kincsem, árva lényem,
kín a társa, kába kín,
elszelelt a szép reményem,
megfakult a rózsaszín.
Aznap este minden álmom
vitte hát e szép szirén,
és azóta egyre várom,
hozza vissza édes álmom,
várom égve, holtig én!
2019. december 12-18. Budapest, Gönyű