Beindult hát a létszimulátor,
velem várandós végre az anyám,
s amíg szegény a vécében bokákol,
engem méhében marcangol a magány.
Kitárja a jövőt a meggörbült tér,
és intve súgja: te kultúrbarom!
Szánhatna is a hópihetündér,
de szemed nem lát át a jégfalon!
Vannak reményízű teafilterek,
miket a magzatvízbe márt az Isten;
vagy legalábbis eddig azt hittem,
de már a létben senkit sem tisztelek.
Hát ég veletek rojtos kesztyűbábok,
nem jut nekem az, mit létnek álcázok!
Budapest, 2020. január 27.