Legújabb leoninusok

Szürkül máris az égbolt, szenvedi azt, ami rég volt.
Hasztalan omlik a szó, álmodozik csak a jó.
Mennünk kellene, látod? Gyorsan, hozd a kabátod!
Szívünk tengere ring, régi a nóta megint.
Ásít halkan a távol, felfegyverkezik Ámor.
Hó fedi, néma a táj, rajta megáll a homály.
Állok a szélben a parton, pára simítja az arcom.
Csendben csobban a tó, siklik a sánta hajó.
Menj, még nem vagyok álmos, hadd melegedjen a vánkos.
Álmok egész sora vár, illatozó a határ!
Láng eszi újra a testem, mély a gödör mibe estem.
Annyira messzi a fény, félszegen int a remény!
Told ide lassan a széked, olvass tarka meséket.
Mondd szabadulhat a rab, s tűzhet az égen a nap!

Budapest, 2020. február 17.