Sötét a kandalló,
nem táncikál zsarát,
feneketlen magány vert
az otthonunkba tanyát.
Roppant régen roppant
a korhadó padló,
nyikkanni sem merészel
a patinás faajtó.
Falainkat nemrég
a napsugár mosta,
de mostan mindent átjár
a féreg és a rozsda.
Mind szellemek vagyunk.
Szilárd lábon járók.
Angyallelkű szentségek,
és aljas útonállók.
Lelkek, bezárva egy
elfonnyadó tokba,
vakon futunk keresztül
az életen, zokogva.
Vacogva, lázasan
remegnek a falak,
a múlt imáiból,
csupán a könny maradt!
Budapest, 2020. február 24-25.