Hiszen kint tegnap még rügyeztek a fák,
locsolta illatát az orgona,
s a tó kuruttyoló békák hona
volt, hol pecázgattak az édesapák.
Kitárt karokkal köszöntött a közöny,
lédús keble mindünket megtalált,
mámorban úszva nevettük a halált,
ki áttipegett közben a küszöbön.
De nem figyelte eléggé az ajtót:
beszökött vele egy maréknyi fény.
Színjóságból erőfüzért hajtott,
mi ott inog az emberek szivén’,
s vezetget minket a jövőben majd ott,
hol újra lángra lobban a remény!
Budapest, 2020. április 1.