Felzabál a csönd.
Cafatokra tép.
Elgáncsol, ledönt
és nyakamra lép.
Kúszik a magány,
bátran méreget.
Gyere csak, zabálj!
Szívd ki véremet!
Olvadt csontomból
idd ki a velőt,
úgy bánj el velem
pont, mint azelőtt!
És ha folyton fel
is dereng még óh,
emlékeztess, hogy
nem vagyok méltó…!
Budapest, 2020. április 14.