Ül egy porszem lenn a padlón,
fölötte a nagyvilág,
száraz szívvel és gyanakvón
kémleli a kis szobát.
Minden vágya az, hogy szálljon,
mint a tarka lepke tán,
lecsusszanjon gyönge szálon,
görbe virág hajlatán.
Eső után összeálljon
s úgy nevezzék: sárcafat,
maradjon meg benn a lábnyom,
cuppogjon a talp alatt!
Jóbarátként köszönthesse
– hogyha kél – a szép szelet,
és az néha szeretgesse
meg e piciny porszemet!
Álmodozik mindenáron,
míg a napok egybefolynak,
mégis talán ennyi álom,
túl sok álom egy szem pornak…!
Budapest, 2020. április 15-20.