Mímelhet a felszín fülig érő vigyort,
hogyha benn a lélek kínok között sikolt.
Előbb-utóbb meglásd, felszárad a könnycsepp,
barátokkal minden, milliószor könnyebb!
Szeretné az ember tudni, hogy mire vár,
de csak a mesékben élhet az ideál.
Sohasem győzheti le a szó a kardot;
nincs az a firkász, ki múzsa nélkül alkot.
Mindenkinek más kell: kinek a glória,
másnak meg, hogy nem kell rímen aggódnia.
Hiába az ima, romlandóak vagyunk,
ám a legfőbb bűntény átverni önmagunk!
Rab az, ki nem tör ki, hiába akarna,
makacs úr a szokás szigorú hatalma!
Néha muszáj lépni, ne habozz hát sokat,
túlgondolni kár az egyszerű dolgokat.
Eljöhet a sötét, ne félj ennek okán:
átsüthet a nap egy zsákvarrótű fokán!
És ha összetörött, s porrá lett a nagyja,
lesz még, ki sajátját önként odaadja!
Gönyű, 2020. május 1-4.