Por siklik a széllel lágyan,
árvácskák és puha szöszök
szundikálnak egymás között,
vacogva a virágágyban.
Kőrakás a liget éke,
– bús bimbókkal színesre szőtt
vadregényes virágerőd, –
lusta lepkék menedéke.
Amott szinte észrevétlen
sántikál egy kóbor csiga,
nyálkás hasa tükörsima
nyomot hagy egy falevélen.
Hősszerelmes, bátor méhek
sziporkázva bókolgatnak,
s nyomában e hetyke hadnak
pirulnak a százszorszépek.
Tekergőző tarka álmok,
fékevesztett délibábok;
reményektől porzó fejjel,
szikkadt szirom-szerelemmel
kókadoznak a virágok!
Gönyű, 2020. május 5.