Nem emlékszem túl pontosan,
talán múlt hét hétfőn esett
meg itt felénk ez a gyanút
indukáló, baljós eset.
Hol is kezdjem, rejtélyes ügy,
tudom kicsit fura, de hát
egy szál zsepi, miszlikekbe
aprította saját magát!
S nem elég, hogy ez a piszok
nem bírt uralkodni magán,
hagyott még egy tappancsnyomot
is a fehér ágy matracán!
Papírzsepit vizsgálgatok,
dülledt szemmel sasolgatom,
de nem látok tappancsokat
a jobb, sem a bal oldalon.
Meg is fontolhatnám akár,
hogy egy kutyám lehet hibás,
mielőtt még totál legyűr
az irracionalitás.
Való igaz csend volt, habár
úgy általában hőbölik’,
három befut, s míg intézi,
a negyedik meg őrködik.
Gyanús nekem a hófehér,
ártatlan és olyan szelíd,
de titokban valószinű’,
valamelyik gaznak segít.
És ott a tarka kisblöki,
hát az ebadta mindenit!
Ebfejében szövögeti,
ebeken túli terveit!
A hízelgős kicsi boci,
leánykutya, mégsem csajos,
de ő közöttük esküszöm
a leginkább fondorlatos.
Az utolsó olyan parás,
de tuti, hogy csak tetteti,
és közben az egész csapat
konyult fülekkel rettegi.
Olyan cukik, hogy elhiszem
én e babák minden szavát,
az a piszok papírzsepi,
megtépkedte saját magát!
Gönyű, 2020. május 11.