Végtelen

Túl a tejúton nyugtalan álmok
tengere ring,
alszik a holnap, s mind ami elmúlt
visszatekint.

Testtelen éter nyűtt szövetébe
fullad a csend,
messzi világok, távoli sorsok
sóhaja cseng.

És az üresben szótlan ücsörgünk,
csak te, meg én,
s leng a világ egy hársfalevélen az
űr peremén.

Gönyű, 2020. május 22.