Hát élet ez Morzsi? Mondd meg nekem, légyszi!
Tekergő kis szívem hiányod megérzi.
Hova tűntél, hol vagy? Milyen úton járol’?
Itt vagy a közelben, vagy valahol távol?
Szaladsz-e a réten, tompa szellő után,
vagy csak csatangolgatsz unalmadba’ Budán?
Mi van veled drága, hogy telnek a napok,
úgy érzed-e magad, te is, mint a rabok?
Bezárva egy fülledt, színtelen dobozba,
kifakult hónapok, magánnyal szorozva.
És ha oly jó neked, mennyire jó vajon,
nem lóg-e a csend tört tükre fenn a falon?
Merthogy oly csendes vagy, majdhogynem már néma,
egy-kettőt ám te is vakkanthatnál néha!
De csakis szolidan, s ne is olyan nagyot,
mert a csendéletért egész odavagyok.
Na jól van, csitulok, az már elég jó, ha
nem üldöz még messzebb, ez a néhány strófa.
Gönyű, 2020. június 3.