Én megmondom neked őszintén husom, • hogy mikor tegnap kitetted azt a képet • [és a retinámba nyomban beleégett,] • majdnem földbe állt a hős patriotizmusom. • Merthogy pont azt a hazafias versecskét róttam itt, és • hát hiába van beállítva, de nem jött értesítés… • Szóval éppen nem jutott eszembe semmi értelmes üzenet, • és ilyenkor néha céltalanul elkezdek megnyitogatni különböző böngészőfüleket. • Pont ez történt most is, és ahogy random nyitogattam meg a tabokat, a tanácstalanság hűvös kis tavában úszva, • egy pillanaton belül szökött fel a pulzusom kettőszáz húszra. • Tudniillik ott voltál a képernyőm közepén, mosolyogva, édesen, mint egy habos süti, • éreztem, szegény szívemet, ahogyan kétségbeesve a mellkasomat üti. • Végleg bezárult előttem mindenféle szózsák, • és egy röpke pillanatra szétesett körülöttem a valóság. • Féltem, hogy megint kitörlöd, • meg, hogy menten megnyílik alattam a föld, és tán feljön a pokol kénes bugyraiból az ördög, • és minden tiltakozásom ellenére is megérteti velem bárhogy, • hogy „tesókám, ilyenekről ne is álmodj!”
Gönyű, 2020. július 26.