bárcsak lehetnék a kezedben a teló,
amin ujjacskáid bepötyögik: „hello”,
vagy tán a kamera… nem a hátsó, a fész’,
az amelyik direkt, két szép szemedbe néz,
netán a kijelző, melyen a karcok
mellett, időnként megvillan az arcod;
s ha a rezgő volnék, – jobb, ha kőbe vésed -,
kirázná a lelkem minden érintésed,
de hogyha más nem is, lennék valami chip,
nekem mindegy, csak úgy… érezzelek kicsit
Gönyű, 2020. szeptember 4.