Vártam rád egy kacskaringós
sikátorban Szegeden,
jött az este, jött a reggel,
mindenki jött, de te nem.
A kanyargós utcák közé
beszorult a szerelem,
kóvályogtam, lila ködtől
fulladozva, Szegeden.
Nem jövéssel generáltál
sóhajokat te, nekem,
sóhajaim visszhangokat
vetettek a tereken.
S-írni kezdtem, azt sem tudva,
holt vagyok, vagy eleven,
várva rád egy kacskaringós
sikátorban, Szegeden…
Gönyű, 2020. szeptember 5.