Igaz szavak

Hogyan mondjam el neked,
amit talán nem lehet,
ápolnám a kertedet,
s küzdnék érted konokon,
virágozó réteken és
elszáradó lombokon.

Hogy mondjam, hisz láthatod,
hogyha bús a tegnapod,
megmetszem a bánatod,
együtt semmi nem hat ránk,
s csápjaidat, színes-rímes
koszorúvá fonhatnánk.

Minek mondjam, balga szók,
tudom én jól, hogy azok,
sosem hinném, hogy lasszók
lennének a mondatok…,
előbb-utóbb eltűnsz úgyis,
akármit is mondhatok.

Miként mondjam hát, hiszen
még én magam sem hiszem,
hogy egyszer a szent vízen,
a boldogság tengerén,
ringhatnánk egy kis csónakban,
önfeledten, te, meg én.

Szúr a vágy, e ferde tű,
de a szívem kishitű;
tesztek róla mind, ti tű-
nő csalfácska fellegek,
egyetlen egy igaz szóért
eladnám a lelkemet.

Gönyű, 2020. október

Könnycseppbe zárva

Kidöntök egy pohár vizet, s besózom,
hogy a tengerre gondoljak, ne rád;
egy inggel törlöm fel, de mint az ózon
molekulák: a só szövetbe rág,
és vakfoltot hagy a ruhán, amelyet
abban a percben is viseltem én,
mikor először megcsillant a lelked
rejtett zugából feltörve a fény;
s az inggel együtt kifacsarva lelkem,
maró bú, és vad kétségek között,
elhagyva e szűk porhüvelyt, a csendben
kicseppenő könnycseppbe költözök,
mert képtelen vagyok eljutni hozzád,
kevés a szó, a szív, a lárma,
de mégis itt leszek, még várva rád, egy
hullámozó könnycseppbe zárva.

Gönyű, 2020. október 5.