A “megyek eléd” leoninusok

Éjszaka szépen, csendben, sétálgatsz a fejemben,
hűs és csendes az éj, nem fenyeget ma veszély.
Gyorsan virrad a reggel, s álmokat olt ki a vekker.
Mindjárt itt a babám, felfele görbül a szám.
Zizzen a téli kabátom, s elterül ülve a vállon.
Jáj, az idő de zsivány, egyre erősb’ a hiány,
indulok érte na most mán’, új utakat kitaposván,
átgázolva lazán, régi idők tavaszán,
s nem kell ám ide jármű, vagy tán holmi iránytű:
szívem megy veled éd’, hisz fele rég a tiéd.

Gönyű, 2020. december 25.

Bizonytalan

Bizonytalankodtam
most egy kicsit én,
de nem hagyhattalak
cserben, kicsikém.

Már zötykölődik és
hintál a vonat,
mindjárt kinyújthatod
felém karodat.

Szaladok téren és
keresztül időn,
de sajna állunk még
kicsit Füzitőn.

Nagyszentjános – Kelenföld között, 2020. december 4.

Hét

Hétfő, kedd:
szeretlek.
Szerdán, ha
süt ránk a
csütörtök,
dübörgök,
toporgok,
és boldog
a péntek,
mert élek,
élsz, s e szív
már nem naiv,
csak békés,
mint rég, és
ma látlak;
imádlak!
Vonatok,
s rohanok
dadogva.
Karodba
befonhat
a szombat,
és csakis
a miénk
e pár nap,
s fáj mikor
lerovom
búcsúm a
peronon
vasárnap.

Gönyű, 2020. december 14.