Egészen rekkenő a hőség, és a pára
ideszorult mellém, piciny szobámba.
Úgy néz ki egy kicsit a router is álmos,
a net helyett is hőhullámka szálldos.
Hiába, hogy kitárva áll az összes ablak,
fantáziámban jön csak a fuvallat.
Miközben nézem, holnapra mit mond a jós kedv,
csurog alá a hátamon a sós nedv.
Inkább legyek szegény, de győzzem ezt a hőcskét,
veszek egy színes hársfalegyezőcskét.
Gönyű, 2021. június 22-23.
Rakodok. De csak
a ruhákat. Az élet
a helyén van már.
Gönyű, 2021. június 20.
Jaj, de szeretlek,
annyira, édi,
jönn ide bátran,
ülj az ölembe,
súgd a fülembe,
súgd bele gyorsan,
azt, amit oly jó
hallani halkan,
főleg a szádból
reggeli közben,
és vacsoránál,
s hajnali ötkor,
és kora este,
juj, de szeretlek,
szép szavaidtól
bármikor, én ám
úgy elalélok,
s olvadok el, mint
hómaci olvad
benn a sütőben,
hogyha bevágják
ördögi ujjak.
Jaj, de szeretlek,
úgy lobogok, mint
égen a csillag,
hogyha te rám írsz,
s képemen akkor
villan a bárgyú,
ámde derűs, és
édi mosoly, mert
nem tudom azt, hogy
mondtam-e már, de
jaj, de szeretlek!
És ha te eljössz,
megremeg ám még
lassan az ég is,
néha bekönnyez,
s ontja az áldást,
ám ha a napfény
is hevesen tűz
gyönge szivárvány
bukkan elő és
ránk mosolyog, mint
édesanyák a
kisgyerekükre.
Jaj, de szeretlek!
Teljen az óra,
múljatok el hát
tétova percek,
állj mutató át
gyorsan az estre,
mert amikor kinn
nyílik a hold és
zárnak a boltok,
itt leszel óh, és
így leszek égő
szív, aki boldog.
Gönyű, 2021. május-június
Ki kérdezi meg végre,
azt, hogy mikor lesz vége?
Meddig tart a gyűlölet,
s meddig ér a harag,
miért jó ott bárkinek,
ahol csak a könny marad?
Százötvenhét hamis szent,
egy emberként felszisszent,
s mint a szél a porba fújva,
kisatíroz ezer orcát,
hadd kérdezzem meg hát újra:
mi lesz veled, kicsi ország?
Gönyű, 2021. június 15.
hogyha zápor vagy,
akkor én a porhanyós,
nyári föld leszek
Gönyű, 2021. június 14.
Lágyan leng a nyári szellő,
borzolja a fákat,
kettévágott fűszálakból
édes illat árad.
Kismadárkák sóhajai
dalként szárnyra kelnek,
gazseregek, kerteken át
harcba menetelnek.
Kutyuskáim körülöttem
szundikálnak heten,
amott meg egy függőágyban
hintál az életem.
Gönyű, 2021. június 6-8.
Alszik az ég és alszik a táj,
lassan kúszik a reggel,
jaj, pici szívem, annyira fáj,
párban ring a tieddel.
Jön még néha, de már ma ne várd,
sírd ki a bánatod árva gepárd.
Ébred a fény szava szélsebesen,
színei százfele folynak,
hogy lehet az ki ma vár, idegen
hogyha felébred a holnap?
Nem jön többé, már sose várd,
viszlát, ég veled árva gepárd.
Eljön a nappal, sápad az arc,
nincsen már mibe’ hinnem,
árva, hiába ha engem akarsz,
mert én elmegyek innen.
Már soha nem jön, vissza ne várd,
s meghal utána az árva gepárd.
Gönyű, 2021. június 7.