A “megyek eléd” leoninusok

Éjszaka szépen, csendben, sétálgatsz a fejemben,
hűs és csendes az éj, nem fenyeget ma veszély.
Gyorsan virrad a reggel, s álmokat olt ki a vekker.
Mindjárt itt a babám, felfele görbül a szám.
Zizzen a téli kabátom, s elterül ülve a vállon.
Jáj, az idő de zsivány, egyre erősb’ a hiány,
indulok érte na most mán’, új utakat kitaposván,
átgázolva lazán, régi idők tavaszán,
s nem kell ám ide jármű, vagy tán holmi iránytű:
szívem megy veled éd’, hisz fele rég a tiéd.

Gönyű, 2020. december 25.

Legújabb leoninusok

Szürkül máris az égbolt, szenvedi azt, ami rég volt.
Hasztalan omlik a szó, álmodozik csak a jó.
Mennünk kellene, látod? Gyorsan, hozd a kabátod!
Szívünk tengere ring, régi a nóta megint.
Ásít halkan a távol, felfegyverkezik Ámor.
Hó fedi, néma a táj, rajta megáll a homály.
Állok a szélben a parton, pára simítja az arcom.
Csendben csobban a tó, siklik a sánta hajó.
Menj, még nem vagyok álmos, hadd melegedjen a vánkos.
Álmok egész sora vár, illatozó a határ!
Láng eszi újra a testem, mély a gödör mibe estem.
Annyira messzi a fény, félszegen int a remény!
Told ide lassan a széked, olvass tarka meséket.
Mondd szabadulhat a rab, s tűzhet az égen a nap!

Budapest, 2020. február 17.