Legyező

Egészen rekkenő a hőség, és a pára
ideszorult mellém, piciny szobámba.

Úgy néz ki egy kicsit a router is álmos,
a net helyett is hőhullámka szálldos.

Hiába, hogy kitárva áll az összes ablak,
fantáziámban jön csak a fuvallat.

Miközben nézem, holnapra mit mond a jós kedv,
csurog alá a hátamon a sós nedv.

Inkább legyek szegény, de győzzem ezt a hőcskét,
veszek egy színes hársfalegyezőcskét.

Gönyű, 2021. június 22-23.

A “megyek eléd” leoninusok

Éjszaka szépen, csendben, sétálgatsz a fejemben,
hűs és csendes az éj, nem fenyeget ma veszély.
Gyorsan virrad a reggel, s álmokat olt ki a vekker.
Mindjárt itt a babám, felfele görbül a szám.
Zizzen a téli kabátom, s elterül ülve a vállon.
Jáj, az idő de zsivány, egyre erősb’ a hiány,
indulok érte na most mán’, új utakat kitaposván,
átgázolva lazán, régi idők tavaszán,
s nem kell ám ide jármű, vagy tán holmi iránytű:
szívem megy veled éd’, hisz fele rég a tiéd.

Gönyű, 2020. december 25.

Bizonytalan

Bizonytalankodtam
most egy kicsit én,
de nem hagyhattalak
cserben, kicsikém.

Már zötykölődik és
hintál a vonat,
mindjárt kinyújthatod
felém karodat.

Szaladok téren és
keresztül időn,
de sajna állunk még
kicsit Füzitőn.

Nagyszentjános – Kelenföld között, 2020. december 4.

Versek Morzsinak II. – Blank Verse

Óh Morzsi, Morzsi, mindenek világa,
tenélküled kietlen egy hely ez,
anyátlan árva gyermek ez a bolygó!
Ha nem lennél, olyan nagyon kopár,
és puszta lenne minden, – tán sivatag!
S prüszkölve telne valamennyi nap,
hisz annyi port beszívva hapcizok én.
De még az is lehet, hogy jönne egy
mindent elsöprő, és brutál szökőár,
és akkor aztán tényleg jóccakát!
Aztán igazából ki tudja, mert hát
simán lehet, hogy amúgy meg nem is.

Gönyű, 2020. június 2.

Versek Morzsinak I. – Hexameter

Morzsi te édes, fuss ide hozzám, jöjj kebelemre,
óh te arany, tündöklő gyémánt, mindenek írja,
csak veled álmodom, és hát minden csillag az égen
is csakis érted epedve kering odafenn a tejúton,
mert legebebbje vagy ám a legeknek, kis csaholó tün-
dérszirom, óhaja isteni vágynak, vágy ami másra
nem törekedhet, mint meglelje a tiszta tökélyt.

Gönyű, 2020. június 2.

Kert

Borsikafű, bazsalikom,
vörösbe bújt virágszirom,
puhatestű, porzó talaj,
ficánkoló madárka raj.

Terebélyes, szikár tuják,
futkározó, falánk kutyák,
gyömölcsfák és palántahad,
fehérmázú, szakadt fapad.

Hitvány gyom, és gizgaz sereg,
kipárolgó komposzthegyek,
rejtekhelyek, rejtett jelek,
mesét hozó szerény szelek!

Gönyű, 2020. április 26.

Szélvihar

Szélvihar, alkonyi orkán, kússz be a házba, de lomhán.
Forgassad fel az ágyam, nézz szét barna szobámban.
Hozz szót tőle ki fényes, égjen szívem e vétkes.
Mert elemészt ez a kín, sírni de fáj valakin!

Budapest, 2020. február 20.

MagányVers

Felzabál a csönd.
Cafatokra tép.
Elgáncsol, ledönt
és nyakamra lép.

Kúszik a magány,
bátran méreget.
Gyere csak, zabálj!
Szívd ki véremet!

Olvadt csontomból
idd ki a velőt,
úgy bánj el velem
pont, mint azelőtt!

És ha folyton fel
is dereng még óh,
emlékeztess, hogy
nem vagyok méltó…!

Budapest, 2020. április 14.

Éjszaka

Csendes a víz és ringnak az éjben a néma hajók,
álmosan iszkolnak le a földre az éji manók,
itt van az éjszaka, elmenekült a világos,
szótlanul alszik az éjjeli fényben a város,
szunnyad a híd és ott vele szemben a tér,
sóhajuk elszáll, elviszi messze a szél,
lengnek a szélben a fák, s noha alszik az águk,
képtelen álmokkal teli nyugtalan álmuk.

Budapest, 2020. február 26-27.