Hársfák alatt…

Hársfák alatt sétál a nyár,
árkok, bokrok között,
azt hihetné akárki, hogy
végleg beköltözött.

Milyen bátor, milyen kevély,
– pedig egek, de fél! –,
seperc alatt elűzi egy
aláhulló levél.

Győr, 2021. július 30.

Legyező

Egészen rekkenő a hőség, és a pára
ideszorult mellém, piciny szobámba.

Úgy néz ki egy kicsit a router is álmos,
a net helyett is hőhullámka szálldos.

Hiába, hogy kitárva áll az összes ablak,
fantáziámban jön csak a fuvallat.

Miközben nézem, holnapra mit mond a jós kedv,
csurog alá a hátamon a sós nedv.

Inkább legyek szegény, de győzzem ezt a hőcskét,
veszek egy színes hársfalegyezőcskét.

Gönyű, 2021. június 22-23.

Jaj, de szeretlek

Jaj, de szeretlek,
annyira, édi,
jönn ide bátran,
ülj az ölembe,
súgd a fülembe,
súgd bele gyorsan,
azt, amit oly jó
hallani halkan,
főleg a szádból
reggeli közben,
és vacsoránál,
s hajnali ötkor,
és kora este,
juj, de szeretlek,
szép szavaidtól
bármikor, én ám
úgy elalélok,
s olvadok el, mint
hómaci olvad
benn a sütőben,
hogyha bevágják
ördögi ujjak.
Jaj, de szeretlek,
úgy lobogok, mint
égen a csillag,
hogyha te rám írsz,
s képemen akkor
villan a bárgyú,
ámde derűs, és
édi mosoly, mert
nem tudom azt, hogy
mondtam-e már, de
jaj, de szeretlek!
És ha te eljössz,
megremeg ám még
lassan az ég is,
néha bekönnyez,
s ontja az áldást,
ám ha a napfény
is hevesen tűz
gyönge szivárvány
bukkan elő és
ránk mosolyog, mint
édesanyák a
kisgyerekükre.
Jaj, de szeretlek!
Teljen az óra,
múljatok el hát
tétova percek,
állj mutató át
gyorsan az estre,
mert amikor kinn
nyílik a hold és
zárnak a boltok,
itt leszel óh, és
így leszek égő
szív, aki boldog.

Gönyű, 2021. május-június

Kicsi ország no.2

Ki kérdezi meg végre,
azt, hogy mikor lesz vége?
Meddig tart a gyűlölet,
s meddig ér a harag,
miért jó ott bárkinek,
ahol csak a könny marad?
Százötvenhét hamis szent,
egy emberként felszisszent,
s mint a szél a porba fújva,
kisatíroz ezer orcát,
hadd kérdezzem meg hát újra:
mi lesz veled, kicsi ország?

Gönyű, 2021. június 15.

Az árva gepárd szerenádja

Alszik az ég és alszik a táj,
lassan kúszik a reggel,
jaj, pici szívem, annyira fáj,
párban ring a tieddel.
Jön még néha, de már ma ne várd,
sírd ki a bánatod árva gepárd.

Ébred a fény szava szélsebesen,
színei százfele folynak,
hogy lehet az ki ma vár, idegen
hogyha felébred a holnap?
Nem jön többé, már sose várd,
viszlát, ég veled árva gepárd.

Eljön a nappal, sápad az arc,
nincsen már mibe’ hinnem,
árva, hiába ha engem akarsz,
mert én elmegyek innen.
Már soha nem jön, vissza ne várd,
s meghal utána az árva gepárd.

Gönyű, 2021. június 7.

Szotyi

Elveszett a vödröcském
azt a teremburáját!
Mibe dobom szotyolám
szerte hulló ruháját!?

Mily szerencse, ugye, hogy ily
piti dolog traktál?
Hiába, a padlóm lassan
olyan, mint egy magtár.

“Mi az a sok héj odalenn!?”
S mosolyogva, kezem tárván,
igaz-pimasz így feleltem:
“jobb, mintha a körmöm rágnám!”

Gönyű, 2021. április 29.

#21tavaszicsacskafoszlányok

visszamondott randika
maszk nélküli bandita

én iszok és ő piál
maradj otthon Győrfi Pál

listening és táv-reading
akadozós zoom meeting

te olyan vagy én ilyen
háttérben egy alien

enyém lenni jó big szem
nincs már új a netflixen

sötétbe bújt éttermek
hallja előtt szédelgek

szakértő vok maxira
chipkoktélos vakcina

várunk már az enyhülésre 
s nem megy jó a nem gyűlés se

nekünk kellett nekünk nem
megfövünk a levünkben

Gönyű, kert, 2021. április 10.

Elmaradt locsolóvers

a szemeidben száz ibolya kékell,
s mint egy pipacsföld táncol égve ajkad;
ha létezne analóg szeksziméter,
tuti visítva kiakadna rajtad

Gönyű, 2021. április 7.