enverseim

Ne haragudj nagyon,
néha fáj is itt bent,
hogy nem tisztelem túl a
Túró Rudi istent.

Bevallom, engem nem bánt
és nem sírok azért,
ha összetöredezik
tetején az ét.

Szerintem így is jó, s bár
kevésbé szép, – na bumm –
nem rosszabb, mint amikor
kijött a gyárkapun.

Plusz sejtheted amúgy, hogy
nem én teszem okkal,
ártatlan vagyok, mint a
ma született tokhal.

Babusgathatom, de ő
engemet nem szeret,
fél tőlem, s elbújik e
szeleburdi szelet.

A tök, meg a liszt között
nyugalomra talál,
de ó egek, itt éri
hirtelen a halál.

Tudniillik tök, s liszt közt
igen apró rés akad,
moccanok, s kilapul, mint
szőlőszem a prés alatt.

Győr, 2022. november. 9.

Észre sem vettem
s rám borult az este,
mint a parfüm az
előző liftesre.

Ő nem akarja,
nekem meg nem lehet
lemosni egy
mosdókagyló felett.

Ismerős a csend,
elbódító szava
tömött városok
átható húgyszaga.

Remeg a bánat
karjában az öröm,
táncot járnak a
rideg kockakövön.

Győr, 2022. november 3.

Mohó falánkságtól zihál a tó,
kék nyelvei cuppogva nyaldossák a partot,
ezt látná csak meg a mindenható
akire mondják, hogy mindig hibátlan alkot.

Hiába, csupán plátói e frigy,
bárhogyan is erőlködik örökre étlen,
de tán valahol létezik emígy
is – egy rég elfelejtett kis tündérmesében.

Siófok – Győr, 2022. augusztus 20-22.

egy kád vízben áztatom magam,
elterpeszkedve, ahogy lehet,
máskor ezt már szégyellem, ha van
a fejemben lelkiismeret

forró víz hullámzik a huson,
ázom, mert ma este ez dukál,
átjárja megannyi pórusom,
mint a nyárközépi napsugár

de e kád tajtékzó löttyei
is csak átmeneti lelkek,
s a dugó hiányörvényei
mentén sírva útra kelnek

Győr, 2022. április 24.

Először messzi gyársziréna
mely néha-néha felvisít,
és azt kívánod, hogy a néma
köd már szálljon le egy kicsit.

De aztán valamennyi sejten
hárfát huzat a kárhozat,
s egy tüzes gombostű a fejben
elűzi minden álmodat.

Győr, 2022. április 6.

Lámpa van a szíved közepében,
mégis míg itt ülök
melletted a nyikorgó faszéken
szép lassan kihűlök.

Mert e láng a kettőnknek eléggé
szűk, maradjunk abban;
itt ülök hát, mozdulatlan, jéggé
fagyva, egymagamban.

Győr, 2022. április 5.

Kéz a kézben érkezünk onnan,
hol csend, és tüzes pokol van,
nem ereszt karjából minket a
szenvtelen sehonnan.

Némán vívjuk megfáradt harcunk,
könny koptatta ránc az arcunk,
s leszegett fővel, a semmibe,
üresen viharzunk.

Fonnyadtan dülöngélünk tova,
soha sincs késő, vagy kora,
céltalan kódorgunk, ketten
illegve sehova.

Gönyű, Győr, 2021-2022

remélem, hogy az vagy,  
merthogy én az vagyok

lehetünk szegények, 
lehetünk gazdagok,

élhetünk Budán, vagy
lenn a Lánchíd alatt,

szeretlek, és ez már
örökre így marad

Győr, 2021. december 24.

akartam írni valami versfélét,
de annyira szűkös mindig e nyers év vég;
elillant a szó, mint ablakról a pára,
erre futja csak, egy képeslapocskára

kívánok minden jót, és szépet nektek én,
szálljon a lelketek az álmok kék egén,
s elnyúlva egy foltos felhővonuláson,
mindent pirosban és színaranyban lásson

Győr, 2021. december 21.