Valakinek

A névtelenség homálya elfed engemet,
nem tudom, miért neked címzem versemet.
Tudod ki vagyok, hogyha nem, találd ki!
Nem hiszem, hogy verset ír neked akárki…

Érzem letérek az útról, rossz leszek,
soha nem akartam, hogy ellened tegyek.
Tiéd vagyok örökké, egy szavadba kerül,
tudom, hogy szeretsz, ott mélyen legbelül…

2006. augusztus 18. Gönyű

Remény

Hiú ábránd, hiú remény,
szeretném, hogy enyém legyél.
De ez a vers nem egy regény,
vége, többé nincsen remény!

2006. március 1. Gönyű

Legyen az érzés bármilyen erős

Szép dolog a szerelem,
Megleled az igazit,
Csak bámulod mereven,
Míg a szíved kitaszít.

Hirtelen nem érzed,
Hol vagy és mit csinálsz,
Mi történt, nem érted…
Nyugodalmat kívánsz.

Nem tudod, szeret-e,
Honnan tudnád balga?
Ha nem beszélsz vele,
Hogy ő mit akarna?

Titkon arra vágyik,
Hogy vedd észre most már,
Titkos belső vágyit,
Világra nem hozná!

Csak bámul mereven…
Hogy nem veszed észre?
Mosolyogj kedvesen,
És kerülj elébe!

Örökké éltek majd,
A szerelem csodás,
Hidd el, az élet hajt,
A világ megy tovább!

2006. október 19. Gönyű

Az élet titka

Először még,
föld és az ég,
egyben voltak, de már most…!
Az Úr terve,
hogy jó lenne
látni is a világost!

Teremtett is,
napot, holdat,
sok szép égi csillagot,
nappal s éj már
nincs kétség, már,
tényleg külön válhatott.

Miután Ő
befejezte
e művét és megpihent,
képmására
megteremté
bolygójára az embert.

Paradicsom,
nagy jutalom,
ez nekik nem volt elég,
más kellett ám,
pedig mily’ kár,
mert gyümölcs nem volt kevés…

Azóta már,
miattuk, bár
(az ember ám kíváncsi),
örök élet,
most ért véget,
ő ezt tudta kínálni…

Végtire is,
talán jobb is
nem örökké élni, mert,
az ember bár
sokat esik,
olyan könnyen nem felejt!

2006. szeptember 12. Gönyű

A balga fiú

Volt egyszer egy fiú,
okos volt, de hiú.
Ó te balga fiú,
ne légy olyan hiú.

Maga semmit nem tett,
mégis elismert lett.
Ó a balga fiú
mégis elismert lett.

Elhagyta mindenki,
nem maradt már senki,
ó te balga fiú,
nem maradt már senki.

Pedig ők szerettek,
de te megvetetted,
ó te balga fiú
mindet megvetetted.

Hiába sír-rí már,
nincsen ki mellé áll.
Ó te balga fiú
nincsen ki melléd áll.

Számos év így eltelt,
barátja több nem lett,
Ó te balga fiú,
hát kellett ezt tenned?

Egy napon meglátta,
az utcán egy leányka.
Ó te balga fiú,
mi jön még utána?

Látja, hogy a lányka,
egy régi barátja.
Ó te balga fiú,
ma nem a múlt járja!

Hazakullog búsan,
érzései gúzsban,
ó te balga fiú,
ne élj már a múltban!

Könnyen lemond róla,
tízet üt az óra,
ó a balga fiú
eltér nyugovóra.

Nem ismeri senki,
szeret maga lenni,
ó te balga fiú,
elfelejt mindenki!

Mind ugyanaz maradt,
nem szereted magad,
ó te balga fiú
őszbe vált a hajad.

Hősünk csak nem békül,
ezt hagyja emlékül:
ó a balga fiú
meghalt barát nélkül…!

2006. október 27. Gönyű