Úton

Egyszer régen, nagyon régen,
hazafelé mendegéltem.
Hosszú poros úton jártam,
néha-néha csak megálltam,
körbenéztem, kicsit vártam…

Jelek után keresgéltem,
apró csodákat reméltem.
Néha találtam is párat,
gyermek kézből homokvárat,
szép kiskertben virágágyat…

Elmerengtem a világon,
másokon és önhibámon.
Csodás világ, csodás élet,
jaj ne érne hamar véget,
lelnélek meg most már Téged…

Az igazi nagy csodám ma,
mindig várat még magára.
Úgy érzem, egyedül vagyok,
csillagom már rég nem ragyog,
a csodák sem olyan nagyok…!

2007. október 18. Gönyű

Szomorú dal

Miért van az,
mit a tavasz
felállít,
jön a bús Ősz,
dolga oly bősz,
elszárít…?

Az elhullás,
a megnyugvás
mind fájó,
élni nehéz,
halni meg félsz,
mi bánt óh?

Rövid élet,
hamar véget
ma ér,
tél a neved,
mindent befed
a dér…!

2007. május 15. Gönyű

„Szent” Istvánom Intelmei, (csak nem tőle, hanem neki.)

Mit is mondhatnék én, a legjobb barátnak?
Tizennyolc éves vagy, mondd el a világnak.
Immár „felnőtt” lettél, a tudásod vigyed,
mindig a jót válaszd, a döntés a Tied.
Ne térj le az útról, mert az veszélyes lehet,
s soha ne felejtsd el, kik fontosak Neked!
Te voltál sokáig a legjobb barátom,
egyik legfontosabb ember a világon.
Életünk lassan fordulópont előtt áll,
s lassan döntenünk kéne, mik is leszünk már.
A jövő lassan, de biztosan szétválaszt,
sok van, mi tudható, még több mi nem, bár azt,
remélem, hogy barátom leszel örökre,
s sok év múlva leülünk majd jó sörökre.
Ha valami éppen a lelkedet nyomja,
vagy pont, hogy a szívednek van egy nagy gondja,
nyugodtan fordulj hozzám, mindig ott leszek,
ha szükséged van rám, hogy segítsek Neked.
Nem mondom én, hogy minden baj megoldható,
csak azt tudom: a barátság mindenható!

2007. november 7. Gönyű

Bálint szülinapjára

Jakab Bálint egy napon
Oltogatta a nőket,
Haverét is, nem számít
Nem hát: lenyúlja őket.
Sármos gyerek a Jakab,
Mindenki ezt állítja,
Igaz is, próbálnál mást,
Törném is ki a nyakad,
Höhhh, jó gyerek a Jakab.
Megmondtam, hogy ne szívózz,
Elégszer, hát mért tetted?
Gengszter képem ne cigózd,
Azt hittem megértetted.
NYaktörés, ja megesik,
Ellököm, hát elesik,
Szar vers ez, mint jutalom
Tízezrest majd utalom!

2007. november 2. Gönyű

A szeretet ereje

Ki vagyok? A szeretet.
Már felesleges lettem,
az ember elfeledett,
midőn eljárt felettem
az idő.

Hisz minden szív haragszik!
Megváltozott az élet.
A tűz lassan kialszik,
csak pislákolva égek
kis lángokban.

Még az a kor, a régi,
szeretetet szeretett,
hagyott lángolni, égni,
játszhattam a szerepet
nem árthattam.

Akkor sok ifjú szívben
gyújtottam meg a lángot,
akkoriban nagy ívben
váltottam a világot
meg áldottan.

Minden változik, semmi
nem állandó a földön…
elfojtva, csendben lenni,
számomra maga börtön
az álomban.

Így hát félj tőlem ember,
a szeretet egy, örök,
ha most vállalni nem mersz,
mint sebzett vad, kitörök,
és pusztítok, ölök…

2007. december 17. Elmaradt a német óra. (Győr)

Egy régi múzsa himnusza

Erősen fú a szél, merre megy a bárkám,
távol part kikötőjét vajh mikor éri?
Hisz régen partot kellett volna érnünk már,
ehelyett sodródunk, mindig új és új táj,
elém kél, s emlékszem, ezt már láttam vala…
Örök vizeken elveszve, bolyong bárkám..!

2007. november 19. Gönyű